A következő címkéjű bejegyzések mutatása: budapest. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: budapest. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 5., vasárnap

Szecesszió Budapesten

Jelentése

Elkülönülés, elszakadás, a 19-20. század fordulójának sajátos képző-, építő- és iparművészeti stílusa.
Nemzetközi szócsalád a latin secessio (‘félreállás, kivonulás’) nyomán, a secedere igéből, a se(d)- (‘félre’) és cedere (‘megy, indul’) elemek alapján. A soknevűművészeti mozgalmat főleg a volt monarchiában emlegették ~ néven a Bécsben1897-ben megalakult Sezession művészcsoport nyomán.
A szecessziós képző- és díszítőművészetet meghatározó elem: a stilizált virágmotívumok alapján nevezik a stílust Style Floreale, azaz virágstílusnak is. Hasonló az alapja annak a megnevezésnek is, amikor egy konkrét virág alapján, névátvitel útján keresztelik el a stílust. Erre példa a Lilienstil vagy liliom stílus elnevezés. 

Főbb jellemzői

Nagymértékű stilizálás, a növényi, vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat. A magyarországi szecessziós építészet az Osztrák–Magyar Monarchia részét képező Magyar Királyságban a 19-20. század fordulóján meghatározó, a szecessziós művészethez kötődő, elsősorban magyar építészek által művelt, többféle művészeti és stílusirányzatból összeálló épített örökséget jelenti.

A magyarországi építészetben a szecesszió jegyei az 1890-es években tűntek fel először, és a századfordulós fénykort követően az 1910-es évek végére, voltaképp az első világháborúval korszaka lezártnak tekinthető.

Lechner Ödön


Lechner Ödön építész, a magyar stílusú szecesszió úttörője.

Saját művészi alkata keleties, romantikus, színes ornamentikájú, de fegyelmezetten komponált épületeket eredményezett. E stílus leglátványosabb eredményei Pártossal közösen a kecskeméti Városháza, az Iparművészeti Múzeum, továbbá a Magyar Állami Földtani Intézet és a Hold utcai Postatakarékpénztár. Ez utóbbi a századforduló magyaros ízlésének legjellegzetesebb példája, mégis, újszerűségét mutatja, hogy Lechner ezután több állami megbízást nem kapott, mesteriskoláját sem engedélyezték, s követőinek alkotásai is csak redukálva valósulhattak meg.

Lechner egyedül és másokkal együtt rengeteget dolgozott, több mint 30 pályázaton vett részt, s többnyire nyert vagy díjat kapott. 26 épülete valósult meg, ezeket anyaghasználati és szerkezeti újítások jellemzik. Formavilága egyéni, gazdag és újszerű, legkarakteresebb, iskolateremtő építészünknek tartják, aki egy sajátos magyar nemzeti stílus megteremtéséért fáradozva népi elemekkel gazdagította művészetét. Szecessziójának fő jegyei a pécsi Zsolnay-gyárban készült színes majolika-, pirogránit- és eozindíszek.

Épületek

Iparművészeti Műzeum



Magyar Állami Földtani Intézet


Magyar Szecesszió Háza - Bedő-ház


Postatakartékpénztár / ma a Magyar Államkincstár épülete


Brit Nagykövetség - volt Hazai Bank épülete


Vakok Országos Nevelő és Tanintézete


Dreschler Palota


Gresham Palota


Ferenciek Tere - Párisi Udvar


2015. július 1., szerda

Sárga csillagos házak Budapesten



Hetven évvel ezelőtt, Horthy Miklós kormányzóságának utolsó hónapjaiban a magyar politikai vezetés végzetes lépésre határozta el magát: a vidéki zsidók deportálása után a fővárosban élőket kényszerítette lakhelyük elhagyására. (A magyar politikai vezetés elsőnek a budapesti zsidóság deportálását tervezte, csak német tanácsra kezdték a vidéki lakossággal a zsidónak tekintett magyar állampolgárok megsemmisítését.) A végső cél nem változott, kimondva vagy kimondatlanul, a budapesti zsidókat is megsemmisítő táborokba szánták. A zsidó törvények alá eső magyaroknak, akik 1944. április 5-e óta ruhájukon hatágú sárga csillagot voltak kénytelenek viselni, június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, az ún. csillagos házakba kellett költözniük. A június 16-i rendelet előírta, hogy a lakók – régiek és frissen beköltözöttek – házaik bejárata fölé jól látható, mint a rendelet fogalmazott, „kanárisárga” Dávid csillagot helyezzenek el.


Az 1941-es népszámlálás szerint Budapest lakosságának mintegy 21% minősült zsidó származásúnak, 187 000 zsidó és további 35 000 ún. kikeresztelkedett zsidó, akikre vonatkozott a sárga csillag viselését előíró rendelet. Az átköltöztetés tehát elméletileg 220 000 embert érintett.

Az akkori Budapesten megdöbbentően nagy számú épületre kellett kitenni a sárga csillagot; aminek alig maradt emléke a köztudatban. A közel 2000 épület, ahogy térképünk mutatja, az egész városban szétszórtan helyezkedett el. Fél éven keresztül minden járókelő láthatta, hogy hol laknak, és személyesen kik az üldözött budapesti zsidók. A nemzetközi események hatására, a fővárosi zsidók többségének sorsa kevésbé tragikusan alakult vidéki társaikéhoz, vagy a mai Budapesthez tartozó például Újpest, Pesterzsébet, és Kispest lakóiéhoz képest. A fővárosból indított halálmenetek több tízezer áldozatot követeltek, de a budapesti zsidóság elkerülte a tömeges deportálást. A Duna-parton agyonlőtt, illetve az ostrom alatt elpusztult ezrek kivételével, a városban bujkálva, vagy az 1944. decemberében felállított gettóban, a zsidóság Budapesten nagyobb eséllyel élhette túl a vészkorszakot, mint vidéken.